Erdélyi Magyar Ifjak: „Nevet adtunk gondolatainknak”
Interjú Ifj. Soós Sándorral, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökével


Ifj. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke Erdély kincseirõl, a Wass Albert olvasó-maratonról, az emlékezés nyújtotta jövõképrõl és magyar értékeinkrõl.

– Kolozsvár-szerte tevékeny, izgõ-mozgó emberként ismernek. Honnan ez az állandó tenni akarás?
– Gyerekfejjel felismertem azt, hogy Kolozsváron nem igazán rózsás a helyzet. Ezt bizonyította az is, hogy szinte minden akkori magyar barát, szomszéd családostól kitelepült. A hely, ahol élünk, az csodás. Erdélyország rengeteg kincset rejt. Felismertem, hogy a felfogással, a szemléldettel, a körülményekkel van baj. Hát akkor ezen kell változtatni ahhoz, hogy majd a mi gyerekeink is ugyanitt, a Kárpát-medencének ebben a pontjában éljenek, és itt jól érezhessék magukat. Nem siránkozni kell, hanem minden tõlünk telhetõt meg kell tenni. Így alakultam állandó tervezõvé, szervezõvé a környezetemben. Legtöbbet egyházi berkekben tevékenykedtem. Az egyház fontos bástya a megmaradásért.

– Hogyan született meg az EMI gondolata, illetve miért van szükség erre a szervezetre?
– Elõször körülnéztem a létezõ szervezetek között, megnéztem, hogy hol kelne el a segítségem. Több helyen is megfordultam, de sehol sem találtam meg azokat az alapelveket, azokat az értékeket, amelyeket elvártam volna tõlük. Többféle ifjúsági szervezet mûködik, de egyik sem a nemzeti értékekre épít, egyik sem mondja ki, hogy igenis a magyarságért vagyunk, a magyarság megmaradását szolgáljuk, és nem olyan jellegû rendezvényeket szerveznek, nem olyan programokat karolnak fel, amelyek nyíltan a magyarságot szolgálják. Ezt a hiányt akartuk betölteni, amikor a baráti körömbõl egy páran nevet adtunk a gondolatainknak, és kitûztünk magunk elé olyan célokat, feladatokat, amelyek elõre megszabott lépések által, reményeink szerint, helyrebillentik az erdélyi magyarság sorsát.

– Az EMI-címerrõl jellegzetesen erdélyi és magyar szimbólumok köszönnek vissza – szemben az RMDSZ vagy néhány polgári szervezet logójával. Kinek a munkáját dicséri?
– Barcsik Géza grafikusmûvész munkája. Õ csonka-országban ismertebb, ott él. Rengeteg értékes és szép munka valósult meg keze alatt. Szörényi Levente állandó grafikusa, de az õ munkája a felejthetetlen csíksomlyói István, a király elõadás plakátja is. Több munkájában ellelhetõek õsmagyar motívumok. Amikor az EMI-nek felajánlotta segítségét, örömmel bíztuk rá az EMI-címer elkészítését. Sõt, rábíztuk még a tartalmát is. Így lett az EMI-nek egy egyszerû, mégis sok mindent magában rejtõ (hármas halom, fenyõ, kereszt, nap, hold) címere.

– Milyen kapcsolat van a magyarországi Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak között? Gondolom, nem véletlen a betûnevek azonossága.
– Az Egyesült Magyar Ifjúság (www.e-m-i.hu) összmagyar ifjúsági szervezet. 2003 decemberében volt az alakuló gyûlése Budapesten. Ez a szervezet magában foglalja az erdélyi EMI-t, a délvidéki DISZ-t (Délvidéki Ifjúsági Szervezet), a csonka-országiakat és a felvidékieket. Szeretnénk, ha minden elcsatolt magyar területen létrejönne egy nemzeti érzelmû ifjúsági szervezet, és így egyesítve ezeket, egy átfogó erõs szervezet alakuljon, amely egyesíti törekvéseinket, elosztja fájdalmainkat, sérelmeinket. Most a délvidéki testvéreink szorulnak segítségre. Fontos szerepet játszott az EMI Magyarországon: általuk sajtónyilvánosságot kapott az ügy. Az elsõ EMI felszólalásra azt mondták, hogy túldramatizáljuk a helyzetet. Kellett még tíz atrocitás ahhoz, hogy a közvéleményhez is eljusson a délvidéki áldatlan állapot híre, és ki tudja, hány magyar gyereket fognak elverni addig, amíg az állam hivatalos szervei is komolyan kiállnak majd magyarjaink mellett, és nem legyintenek, amikor egy magyar zászlót elégetnek, vagy egy iskolás csoportot véresre vernek a szerbek.

Másik fontos munka, amiben az összmagyar EMI oroszlánrészt vállalt, az a kettõs állampolgárság ügye. Talán erdélyi szemmel nézve, ahol az autonómia a sláger, nem olyan fontos, de gondoljunk a délvidékiekre vagy a Kárpátalján élõkre, ahol az Európai Unió egy újabb Trianont, egy újabb elszakadást, elszigetelést jelent.

Az EMI-sek többezer aláírást gyûjtöttek össze, és továbbra is vállalják a kampányban a feladatokat.

– Idén februárban egy 24 órás felolvasó-maratonnal hívtátok fel a közvélemény figyelmét Wass Albertre. Mi volt a célotok ezzel a nemzetközi rendezvénnyel?
– A Kárpátok Népe Egyesület kezdeményezte ezt a felolvasó-maratont. Mi, EMI-sek vállaltuk a szervezést, és nem várt sikert aratott ez a rendezvény. Két kontinensen, hét országban, 19 helyszínen több ezer embert gyûjtöttünk össze ugyanabban az idõben egy rendezvényre. Világszerte a célunk az volt, hogy ismertté tegyük Wass Albert munkásságát, most látjuk az eredményét, azóta sokkal több Wass Albert-könyv fogyott el, sokkal több cikk jelent meg róla.

Erdélyben ezen kívül az volt a célunk, hogy sürgessük Wass Albert rehabilitálását, hiszen a román népbíróság halálra ítélte, és a mai napig háborús bûnösnek tartják. Sajnos ezért kellemetlenségünk volt, hiszen följelentettek, mint háborús bûnös kultuszának éltetõit. De minden rossznak van haszna is…
az lett az eredménye, hogy a Román Semmítõszék kiadott egy hivatalos iratot, amely azt tartalmazza, hogy mivel Wass Albertet nem találták a kivizsgálások során háborús bûnösnek, ezért a felolvasó-maraton szervezõi és résztvevõi elleni vádat semmisnek nyilvánítják. Ezt az iratot is felhasználják majd a Wass Albert rehabilitálásának perújrafelvételénél. Tehát ez a célunk is teljesülni látszik.

Amit még ezen kívül szerettünk volna, az, hogy Wass munkássága a tantervben is kapja meg a megérdemelt helyét. Ez irányban még nem történt fejlõdés, de tanárok mesélték, hogy elcsíptek már diákot órán Wass Albertet olvasni...

– Magyarországon Wass Albertet pártállástól függõen szeretik vagy szidják. Erdélyben ezen a téren talán még nincs ilyen megosztottság...
– Erdélyben is megjelent már egy pár rosszmájú cikk. Mindenkinek megvan a maga ízlése, mindenki szabadon eldöntheti azt, hogy mit szeret és mit nem. Sajnos nagyon sokszor politikus szemüveggel szemlélik a világot, és a pártvezérek szavait többször, többféleképpen újra és újra halljuk a bérencektõl. Így van ez Wass Albert irodalmi munkásságával is. Sokszor anélkül, hogy olvasták volna bármely írását, bírálják vagy netán túlmagasztalják.

Szerintem Wass Albert örökítette meg számunkra a legjobban és legtisztábban a Trianon utáni idõket. Regényei olvasása közben átélhetjük, megérthetjük a nagyapáink fájdalmait, és példát kaphatunk, útbaigazítást, hogy az elkezdett munkát, ahogy Wass Albert írta: az „új honfoglalást” tovább folytassuk. Érdekes, hogy nem gyûlöletre tanít, habár lenne miért, hanem szeretetre, megértésre. Wass Albert arra tanít, hogy „töretlen hittel ember és magyar” legyek. Erdélyben, ahol a magyarok még mindig Trianon átka alatt élnek, még inkább magukénak érzik Wass Albert üzeneteit. Akik a trianoni határon belül születtek és kommunista tanítás szerint nõttek fel, azoktól nem is lehet mást várni...

– Egy másik kuriózumszámba menõ rendezvényetek, hogy második éve Trianonról is megemlékeztek. Pedig, hogy úgy mondjam: nem szokás. Mi több: sokan rettegnek magától a szótól is...
– Nem szokás, mert tabutémaként kezelik. Kiegészítem azzal, hogy nemcsak Trianonra emlékeztünk, hanem tavaly szeptember 11-én a Honvédhadsereg 1940-es Kolozsvárra való bevonulásáról is megemlékeztünk egy vetítéssel egybekötött elõadás erejéig. Ezekkel az elõadásokkal, megemlékezésekkel, rendezvényekkel nem az a célunk, hogy elsirassuk, újrakönnyezzük a múltunkat, hanem az, hogy emlékeztessünk, okuljunk történelmünk bukásaiból. Ha múltunkat nem ismerjük, akkor jövõképünk sem lehet.

Öröm volt látnunk, hogy meghirdetett rendezvényünkre sokan eljöttek. A pár hónapos gyerektõl, aki az anyja ölében érkezett, a több mint 80 éves bácsiig minden korosztály képviseltette magát. Idén a házsongárdi temetõben rendeztünk egy Trianon-körutat. Meglátogattunk minden olyan sírhelyet, amelynek valamiféleképpen köze volt Trianonhoz. Békésen, bensõségesen
zajlott le a rendezvény, az emlékezéshez, emlékeztetéshez illett a temetõ gyászos hangulata. Trianont megpróbáltuk a temetõben hagyni…

– Az EMI egyik már-már klasszikusnak mondható tevékenysége a csángó gyerekeknek való könyvgyûjtés. Most éppen milyen adomány-akciótok folyik?
– Rengeteg könyvet gyûjtöttünk és adtunk át a csángó-magyar gyerekeknek. Nagyon sokan felfigyeltek gyûjtési akciónkra, és eljuttatták hozzánk felajánlott könyvcsomagjaikat. Ezúttal is köszönetet mondunk minden adományozónak.

Most úgy érezzük, hogy a szórványban és elszigeteltebb falvakban élõ gyerekeknek és fiataloknak kell segítenünk. Sok helyen elvész a tehetség, mert nincsen kiaknázva, nem kap segítséget. Szerintem esélyt kell adnunk minden magyar gyereknek, és egy lépés ez, hogy könyvet, információt, majd pályázatokat, továbbfejlesztési lehetõségeket ismertessünk és nyújtsunk. Úgyhogy hamarosan kidolgozunk és meghirdetünk egy ilyen jellegû akciót.

– Jövõ nyáron Erdélyben szervez egyhetes tábort az EMI...
– Egyelõre terv csupán. Szeretnénk Erdélyben egy nemzeti tábort meghirdetni, megszervezni. Olyan elõadásokat, rendezvényeket szeretnénk, amelyeknek az eddigi táborokban, szabadegyetemeken vagy nem adtak helyet, vagy nem adták meg a kellõ figyelmet.

– A szervezés már megkezdõdött. Mi az, amit már most el lehet árulni az EMI-táborról?
– Szeretnénk a magyar értékekre felhívni a figyelmet. Mind történelmi szempontból (Szent Korona, õsmagyar örökségeink, rovásírás), mind hagyományõrzés szempontjából (magyar konyha, magyar néptánc, népdal, magyar sportok: íjászat, lovaglás). De helyet kapnak kulturális rendezvények is, gondolunk itt az irodalomra, filmvetítésre. Szeretnénk gyerekeknek játszóházat, hogy a szülõk nyugodtan vehessenek részt a rendezvényeken. S persze nem maradnak el majd a koncertek sem.

Szeretnénk minél több hozzánk hasonló gondolkodású szervezetet és egyént bevonni a szervezésbe, így hát aki úgy érzi, hogy mellettünk a helye, az vegye fel velünk a kapcsolatot.

– Idén a Bihar megyei Szentimre volt az EMI-tábor helyszíne. Miért pont a Partiumra esett a választás?
– A szentimrei EMI az egyik legújabb EMI-tagszervezet. Az ottani szorgos és lelkes csapat, Hegyközszentimre borospincéi, a közelben lévõ tó, várrom, no meg a falu közepén lévõ ártézi kút mind olyan értékek, amelyek meggyõztek, hogy az idei tábort ott kell megszervezni.
Most utólag látjuk, hogy jó volt a választás, hiszen akik eljöttek, a tábori munka, a szervezetépítés és a csoportos foglalkozás után remekül ki tudtak kapcsolódni, jól szórakoztak.

Jó lenne, ha más is felismerné a falu adta lehetõségeket, és felvirágoztatná a faluturizmust.

– Akik szeretnék felvenni az EMI-vel a kapcsolatot, hogyan tehetik?
– Az érdeklõdõk honlapunkon találhatnak több információt: (www.erdely.tk).
De írhatnak villámposta címünkre is: (erdelyert@yahoo.com). Ha valaki szeretne munkacsoportjaink valamelyikében feladatot vállalni, vagy a jövõ évi tábor szervezésében venne részt, azt is jelezheti.

Fábián Tibor, Erdélyi Napló
2004. Szeptember 21

vissza
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)