Amit az EMI-ről tudni kell
Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt egy hónapban az autonómia-törekvések után a Wass Albert-felolvasónappal foglalkozott a legtöbbet egyforma érdeklődéssel a román és a magyar média egyaránt. A megindított eljárásról a mai napig sem tudunk sokat, azonban a román hatóságok gyors és figyelemfelkeltő reagálásának köszönhetően máris komoly eredményekről beszélhetünk. No, nem a mindenkori megfélemlítő erők javára írható “eredményekről”, hiszen amit ezzel elértek, egyáltalán nem szerepelt céljaik között, éppen ellenkezőleg: lépésük következményeként a megosztott erdélyi magyar nemzeti közösség politikai és közéleti szereplői egyként, egységesen utasították el a kulturális értékeink ellen intézett újabb durva támadást.

Nem kaptak viszont túl nagy hangsúlyt az erről szóló közbeszédben azok, akik mindezt megszervezték, összehangolták, azaz az EMI-k. A megnevezés ugyanis két ifjúsági szervezetet takar, melyek különállóak bár, de szoros kapcsolatot ápolnak egymással, s így együttműködnek a fontosabb rendezvényeik lebonyolításában. Hogy az olvasók mindkettőről tiszta képet kaphassunk, következzék egy rövid összefoglaló történetükről, munkájukról, valamint céljaikról.

Az Egyesült Magyar Ifjúság a tavalyi év decemberében alakult Budapesten. Az alapító tagok jelentős része korábban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom berkein belül tevékenykedett, de az EMI elnökségének nyilatkozata szerint a mozgalom jövőképére vonatkozó eltérő elképzeléseik, valamint a HVIM elnökének kifogásolható vezetési stílusa, s ezzel összefüggésben a mozgalom rendezetlen pénzügyi helyzete miatt 2003. októberében kiváltak. Új mozgalmat hoztak létre, amely “a jelszavak hangoztatásáról és az utcai megmozdulásokról a kézzelfoghatóbb eredménnyel kecsegtető tettekre kívánja áthelyezni a hangsúlyt”.

Strahl Zoltán, az EMI alelnöke elmondta, a szervezet még hivatalos megalakulását megelőzően kijelentette, a HVIM-mel testvérszervezeti viszonyra törekszik, sőt, tagjai számára lehetővé tette a párhuzamos tagságot is. A válasz erre a gesztusra a Hatvannégyesek új elnöksége részéről korántsem volt barátságos: első ülésükön kizárták a mozgalom tagjai sorából az EMI szervezőit, akik amúgy korábban a HVIM-ben vezető tisztségeket töltöttek be. Mindettől függetlenül az EMI a továbbiakban sem rivalizál a HVIM-mel, járja a maga útját, s együttműködik bárkivel, akivel törekvéseik összhangba hozhatók.

Az Egyesült Magyar Ifjúság összmagyar mozgalom, de a trianoni határokon túl nem törekszik mindenáron közvetlen tagtoborzásra, sokkal inkább ernyőszervezetként kíván működni, az elcsatolt területeken önállóan tevékenykedő testvérszervezeteivel összefogva. Erdélyben ilyen testvérszervezet az Erdélyi Magyar Ifjak (rövidítése ugyancsak EMI), Délvidéken pedig a Délvidéki Ifjak Szövetsége (DISZ), de Felvidéken és Kárpátalján is folyamatosan bővül az EMI-s kapcsolatrendszer. Fő céljuknak tekintik a nemzettudat megszilárdítását és népszerűsítését, a magyar fiatalság széles tömegeinek megnyerését a nemzeti ügy számára. E célt szolgálják a trianoni határokon is túlterjeszkedő kulturális rendezvények, ilyen volt például a közel másfélezer délvidéki fiatal részvételével Topolyán megrendezett ’56-os megemlékezés, amelyen többek között felszólalt Wittner Mária korábban halálraítélt szabadságharcos, valamint fellépett a Beatrice együttes. Az EMI nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy már iskoláskorban szoros, a határokon átnyúló kapcsolatok és barátságok szülessenek, amelyre remek lehetőséget kínál az iskolacsere-program. Ennek első állomásaként tavaly novemberben szatmárnémeti diákok vendégeskedtek budapesti iskolásoknál, viszonozva azok tavaszi látogatását.

A másik EMI-vel való rövidítés-azonosság, bár szellemes módon a két szervezet közti kapcsolatot is jelöli, véletlen egybeesés, hiszen a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Ifjak már a HVIM körüli viszályok előtt megalakult; a két EMI-t alapelveik és elképzeléseik rendkívüli hasonlósága hozta közel egymáshoz. Az erdélyi szervezet az itt élő magyar fiatalok életkörülményeinek javítására, és persze itthonmaradásuk elősegítésére törekszik. Ennek egyik feltétele az egészséges nemzeti öntudat kialakítása és ápolása, amit főleg kulturális rendezvények, előadásokkal összekötött történelmi megemlékezések szervezésével próbálnak elérni, de más jellegű tevékenységeik is vannak. A nyár folyamán sikerült a moldvai csángó gyerekek részére több mint ezer könyvet összegyűjteniük, amit el is juttattak hozzuk; terveik között szerepel egy, az erdélyi magyar cégek és kisiparosok neveit tartalmazó lista összeállítása, a falu-turizmus fellendítésében nyújtandó segítség, a kolozsvári Kismama-klub támogatása, a szűkebb hazánk megismerését elősegítő kirándulások szervezése, mindez a kulturális programok folytatása mellett.

Az Erdélyi Magyar Ifjak múlt hétvégén tartotta soros műhelytáborát a Kolozsvár melletti Szind nevű falucskában, melyen képviseltette magát minden eddig alakult tagszervezete: a besztercei, a gyergyói, a margittai, a marosvásárhelyi, a szatmári, a temesvári és a szervező kolozsvári EMI. Meghatározó témák a Wass-felolvasás, az alakuló tagszervezetek, távlati tervek, illetve a közeljövőben megvalósítandó elképzelések voltak. Döntés született arról, hogy az EMI saját sátorral lesz jelen az idei Tusványoson, ahol természetesen a magyarság múltjához és jelenéhez kapcsolódó előadásokkal várják az érdeklődőket. Idén bekapcsolódnak a március 15-ei ünnepség szervezésébe is: képviseltetik magukat a felszólalók között, majd este hét órára a Brassai líceumban tartandó ingyenes Transylmania és Role koncertre hívogatják a fiatalokat.

Bagoly Zsolt
(megjelent az Erdélyi Napló polgári hetilap 2004. március 9-i számában)

vissza
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)