Magyar tábla húsz év késéssel

 

Felszerelték az első kétnyelvű közúti táblát. Nagyszalonta határában igazítja útba a Magyarországról érkezőket.
Temesvár, Arad, Békéscsaba és Nagyvárad neve is magyarul olvasható rajta. A táblát a nagyszalontai önkormányzat saját költségén állíttatta, és a Román Útkezelő Igazgatóságnak sem volt kifogása ellene.

– A tábla, amit kihelyezünk, mától egy kicsit visszahelyezi a térképre is a magyar gondolatot. Visszahelyezi a térképre Nagyváradot, Temesvárt, azokat a városokat, amelyekhez szervesen kapcsolódnak a magyar nemzeti érzések – mutatott rá Török László polgármester.

(Forrás: Duna Televízió)
 

 
Komment:
 
Megszokhattuk már, hogy a közélet és politika szelei nem mindig egy irányból fújnak, de szerencsésebb történelmi időkben ez mindenki számára elfogadott lenne. Az elmúlt időszakban bőven kijutott az anyaországi - balról ható - orkán erejű viharokból, melyek nem álltak meg a jelenlegi határoknál, hanem meglovagolták őket Erdély széllovasai is, bejárva hátukon hegyeket és völgyeket. Hogy mi maradt utánuk, mindenki tudja: importált szocialisták, átpolitizált pénzosztó mechanizmusok, romok, elvérzett táborok, levertség és reménytelenség.
 
Az azonban szembetűnő jelenség, hogy mióta a magyaroszági változások bekövetkeztek, szűkebb hazánkban, Erdélyben is, megszámlálhatatlan hazafi bontott szírmot tulipános kertjeinkben, így próbálva meg felmutatni egy már meglévő alternatívát a most feltörekvő új politikai garnitúrával szemben. Nem mellesleg olyanok lebegtetik a nemzet zászlaját, akik mindeddig a mélyben hallgattak nemzeti ügyekben. Török László polgármester úr azonban nem egy ilyen ember. Talán azon kevesek egyike, aki még a „nagy változások” előtt is tett olyan megnyilatkozásokat, melyek teljesen szembemennek azzal az irányvonallal melyet a bihari RMDSZ vezéregyéniségei kitűztek maguk elé. Így kerülhetett be például – ha csak újságok eldugott hasábjain is – a Párt kommunikációjába az érmelléki önrendelkezés problémája, mely ellen voltak szívesek már sok esetben élesen felszólalni a most meg nem nevezett vezetők. De ami tény, az tény: az RMDSZ a nemzeti ügyek felvállalása terén kezdi elnyerni bátorságát. A baj csupán az, hogy későn teszi ezt és csak látszatból. Egy magát Budapesten eladni kívánó érdekcsoport ilyen jellegű tevékenysége inkább szánalmat, mint odafigyelést gerjeszt sokunkban. Jogos tehát kétkedésünk, mikor olyasmiről hallunk, hogy RMDSZ-es polgármester, tanácsos vagy bármilyen más tisztségviselő eddig fel nem vállalt nemzetpolitikai kérdésekről beszél, vagy mutat fel részmegoldásokat.
 
És itt a második nagy gond! Az ilyen és ehhez hasonló akciók részmegoldások, hiszen nincs egy Erdélyt átfogó koncepció arra, hogy miként lehetne az ilyen megnyílvánulásokat kiterjeszteni, és ami Nagyszalonta határában megvalósítható, azt hogyan lehetne kiharcolni Szatmárnémeti vagy Marosvásárhely bejáratánál is? Nyílvánvalóan fontos és jelentős előrelépés e mostani tábla kihelyezése, ha eltekintünk attól a nem elhanyagolható ténytől, hogy a most kardot bontó polgármester pártja az elmúlt húsz esztendőben – kis szünettel ugyan – de folyamatosan (!) kormányon volt. Húsz év után az erdélyi magyarság úgy érzem, más eredményeket vár, hiszen ilyen ütemben a teljes sikert már csak kevesen élik meg.
 
Végezetül felvetődik a kérdés: amennyiben a Román Útkezelő Igazgatóságnak nem volt kifogása a kétnyelvű közúti tábla kihelyezésével kapcsolatban, akkor mi akadályozza meg az illetékes szerveket a folyók, patakok hiteles magyar nevének (Nem a románból történő tükörfordításnak!) feltüntetésében, mely következtében még inkább „visszahelyezhetnénk a magyar gondolatot” a térképre.
 
Sok tehát a teendő és még több a kérdés, de egyet biztosan állíthatunk: a folyó, város és utcanevek valamint a magyar nyelvhasználat kérdésköre Erdélyben egy olyan jelentős probléma, melyre csak egy kidolgozott, és nem utolsó sorban határozott, erőteljes fellépés adhat kellő gyógyító erőt, melyet a régi, leszerepelt elemektől teljes mértékben tiszta, hiteles szerveződés képviselhet csak, ha kell, kezdetben civil szinten, civil eszközökkel, de egységesen. 
 
Lovassy Cseh Tamás
 
 
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)