Gondolatok egy hetilap margójára

A gyermeki naivitás stigmáit homlokomon hordozva kérdezgetem – nem mellesleg napok óta – környezetem: természetes lenne az, hogy egy újonnan születő párt az elromlott s leszerepelt példát szabja képére? De senki nem érti, miért kérdezek ekkora ostobaságokat, s így választ sem kapok. Ez a jelenség, természetesen, nem természetes. Ám ekkor az értetlenkedők kezébe nyomok egy feléledni látszó hetilapot. Rögtön megértik kérdésem okát.

Mennyit korholtuk azokat a nyomtatott médiumokat, melyek feltétel nélkül dobták oda magukat az RMDSZ-nek. Őszintén vágytunk az elfogulatlan, hiteles újságra, mely állandó, klasszikus értékek és nem politikai érdekek mentén tölti meg az oldalakat. Vágytunk erre, mert emberi mivoltunk természetes velejárója, hogy óhajtjuk az igazságot. Bíztunk benne, hogy a hamvaiból feléledő hetilap betölti majd ezt az óhajtott szerepet és méltó lesz hírnevéhez. Aztán egyre inkább úgy tűnik, hogy nem így lesz... Sajnos most ott tartunk, hogy születőben van egy új Új magyar szó, annyi különbséggel, hogy a szél más lyukból és más politikai szándék mentén fújdogál. (Igaz, hogy sok esetben nemzeti értékrendet tükröz, de az elv nem változott: feltétel nélkül kiszolgálni egy politikai alakulatot. És ez rossz. Minden körülmény és jótett mellett, sajnos, ez rossz!) Egyre inkább olyan érzése lehet az olvasónak, hogy már most gőzerővel mossák tisztára azt a „bizonyos”, most színpadra lépő politikumot, és hatalmas szakértelemmel magyarázzák a döntések sorát, mely eleve abszurdum, hiszen a jó döntéseket általában nem magyarázzák, mert azok maguktól értetődően jók és egyértelműek. 
 
Nagy - és egyben költői - kérdés, hogy a szemünk előtt pártlappá vedlő sajtóorgánum miért érzi már most, az első lépések megtétele után szükségesnek, a bizonyítást az új alakulat kevésbé új vezérei előtt, ha már így is a markukban tartják őket. Vagy szerepel a munkaköri leírásban? Ki tudja... Ki tudja? 
 
Minden esetre jó lett volna egy teljesen független, tartalmilag és formailag is profi, objektív lapot eljuttatni az erre kiéhezett erdélyi közönséghez. Vagy túlzottan idealista lennék? Megtörténhet, de csak az ideák vezették előre világunkat. Ha nem lettek volna, talán még most is a faeke nyelét nyomná sajgó két kezünk a köves anyaföldbe.
 
De talán ennyi elég is lesz egy lélegzetvételre... Kávém is kihül, és a sportrovatot még el sem olvashattam. Talán sikerült T. L. egy bombagólt lőjjön M. B. hálójába? Ha igen, beszámolok róla. Kívánok magamnak jó szurkolást és eredményes reménykedést!
 
d'Lera
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)