Kilenc ifjúsági szervezet üzenete 2011. március 15-én
Tisztelt Kolozsvári Ünneplők
 
 
Március 15-én az elnyomás igája alatt sínylődő szabadságvágy rügyfakadásának lehetünk tanúi. Így, jelen időben, hiszen a negyvennyolcas hősök áldozata kitörölhetetlenül bennünk élő vérszerződés, amely összekapcsolja a múltat és a jelent. A magyar ember tudatában ugyanis negyvennyolc egyet jelent a szabadságért való küzdelemmel, őseink harca pedig bevéste magát nemzeti öntudatunkba, a hősök példája évről-évre táplálja az emlékezés fáklyáját.
 
De vajon magunkénak tudjuk-e vallani azt az elkötelezettséget és áldozatkészséget, amiről egykor tanúbizonyságot tettek nemzetünk fiai? A kokárdák és az ünnepélyes tisztelgések tükrében, a múltba nézés mellett vizsgáljuk meg: mi hogyan élünk a jelenben, illetve hogyan tisztelgünk hétköznapjaink során az eleink példája előtt! Vajon március 15-e előtt és után nem feledkezünk-e meg arról, ami forradalmunkat és szabadságharcunkat eszmei győzelemre és dicsőségre vezette, az együttműködésről, nemzetünk értékeiért való közös lelkesedésről?
 
E lelkesedésnek viszont alapfeltétele a bizalom, azaz annak a felismerése, hogy létezik egy olyan szellemi, nemzeti alap, mely minden honfitársunk számára egyaránt igaz. Létezik olyan értéktőke, amelytől nem hajlunk el, még akkor sem, ha a közös célok megvalósítását különböző utakon képzeljük. Te, Kedves Ünneplő Testvérem, lehet egészen másképp látod nemzetünk felemelkedésének útját, mint én, de összekapcsol minket a tudat, hogy mindketten e közös cél elérésén fáradozunk. Ezt példázza ifjúsági szervezeteink összefogása is. E nyilatkozatot aláíró kilenc szervezet tevékenységi köre igen eltérő. Mindannyian a társadalmi élet más és más területein dolgozunk, de összeköt minket az együvé tartozás érzése, annak a tudata, hogy más ösvényeken, de egy cél felé haladunk.
 
Közös cél számunkra az önálló magyar egyetem létrehozása, az ifjúság nemzeti öntudatának erősítése, a küszöbön álló népszámlálás ügyében való felvilágosítás, az anyanyelvünk és nemzeti jelképeink minél szélesebb körben való használata, az autonómia kivívása, a magyar állampolgárság által, a nemzet egyesítése. Ugyanúgy közös fájdalmunk a magyar lakosság létszámának a csökkenése, ahogy közös örömünk Mátyás király szoborcsoportjának méltó felújítása, vagy a kolozsvári magyar napok megszervezése. Mindezen célok megvalósulásának alapfeltétele az, hogy a különböző utakat járó emberek, közösségek, szervezetek, a mellettük élőkben ne a vetélytársat, hanem a munkatársat és a honfitársat lássák. Bizalomra van szükségünk, közös célokra, nemzeti összefogásra, és mindezek szellemében cselekvésre.
 
Az ünnep az emberi életben azt a célt szolgálja, hogy megerősítse mindannyiunkban a közösségi ügyek iránti elkötelezettséget. Alkalmat biztosít a magunkba tekintésre, a számvetésre, az elveink igaz voltában való megerősödésre. Mindezek pedig ritmust adnak életünknek. A mai napon az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegve, el kell köteleznünk magunkat közös céljaink mellett, és meg kell erősödnünk abban a tudatban, hogy csupán együtt tudunk bármit is tenni nemzetünk érdekében.
 
 
Ezt üzeni a kilenc ifjúsági szervezet a kolozsvári magyar ifjúság nevében:
 
 
Erdélyi Magyar Ifjak;
Ifjúsági Keresztyén Egyesület;
Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum;
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács;
Kolozsvári Magyar Diákszövetség;
Magyar Ifjúsági Tanács;
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet;
Országos Magyar Diákszövetség;
Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége;
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)