MIÉRT vádol a KIFOR?
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) a közös ünneplés reményében kezdett neki a március 15-i ifjúsági felvonulás és megemlékezés megszervezéséhez, mely egy több hetes egyeztető munka eredménye lehetett volna. Az ünnepi megmozdulás szervezői a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség voltak. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) tagszervezete ként működő Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR) nem vett részt az előzetes munkában, ahogyan nem tette azt a 2011-es évben sem.
 
A tervezett esemény kapcsán szervezett utolsó egyeztető gyűlésre március 12-én került sor, ahol a jelenlévő szervezeti képviselők – beleértve a KMDSZ küldöttjét is – elhatározták egy közös ifjúsági beszéd megszerkesztését, melyhez minden jelenlévő tartalmi javaslatokat tett. A találkozó után elkészült szövegtervezetet minden érintett megkapta, azzal teljes mértékben egyet értett, nem különben Herman Gábor, a KMDSZ elnök-helyettese is.
 
Március 14-én a Magyar Ifjúsági Tanács vezetősége megdöbbenéssel tapasztalta, a diktatúra éveit idéző cenzúra felbukkanását, mikor is telefonon értesítette Geréd Imre, a KIFOR elnöke, az erdélyi ernyőszervezet vezetőjét, Bozsó Imre Lehelt, hogy még az nap este az RMDSZ (!) székházában meg kell jelennie a szöveg íróinak. A feltehetőleg pártutasításra cselekvő KIFOR elnök egyértelművé tette, hogy amennyiben nem kerül megváltoztatásra, az előzőleg már jóváhagyott ifjúsági beszéd szövege, úgy az RMDSZ-en és az ahhoz köthető ifjúsági szervezeteken kívül, senki más nem kap lehetőséget a március 15-i, egységesnek titulált ünnepségen való felszólalásra. Tette mindezt úgy, hogy az előszervezésben, a fentebb említett ifjúsági szervezetek képviselői halvány árnyékát sem látták a KIFOR nemrégiben megválasztott vezetőjének. A MIT és tagszervezeteinek néhány képviselője, még ekkor is bízva a közös ünneplés lehetőségében, eleget tett a felkérésnek alig nevezhető meghívásnak.
 
A kialakult új helyzetben, egy olyan gyökeresen új és lebutított ifjúsági beszédet mutatott be a KIFOR és a KMDSZ képviselete, mely a megfogalmazás minőségében is elfogadhatatlan volt, nem beszélve a súlyos tartalmi problémákról. A nevezett két szervezet fő kifogása, az eredetei beszéd túlzottan pesszimista hangvétele volt, ellentétben az általuk kedvezményezett sikerpropaganda ismételt felvonultatásával. Továbbá a két kolozsvári illetőségű ifjúsági alakulat, számos egyéb tartalmi kérdés mellett, nehezményezte a támogatáspolitika, a sajtószabadság, valamint a környezetvédelem (kiemelten Verespatak) problémáinak fölvetését. A MIT küldöttsége számára egyértelművé vált, hogy amennyiben nem sikerül konszenzust kialakítani, úgy a másnapi ünnepség teljes mértékben az RMDSZ kampányrendezvényévé silányul. Ennek kivédésére tett a MIT küldöttsége több módosítási javaslatot is az új szöveggel kapcsolatban, azzal a határozott kikötéssel, hogy az ifjúsági felvonulás mentes lesz minden nemű politikai megnyilvánulástól.
 
Március 15-én reggel, a Protestáns Teológiai Intézet előtt, a gyülekezők körében ifjak egy csoportja az RMDSZ szórólapját osztogatta.
 
Megbizonyosodva arról, hogy az előző esti, a politikamentességről szóló megállapodás ezen elengedhetetlen feltétele nem valósult meg, a MIT és annak tagszervezetei minden további együttműködést elképzelhetetlennek tartottak, ezért március 15-én reggel értesítették a KIFOR vezetőjét, hogy a MIT és tagszervezetei nem adják nevüket, az amúgy is közhelyesre sikeredett ifjúsági beszédhez.
 
A Magyar Ifjúsági Tanács határozottan elutasítja azt a vádat, hogy politikai érdekek mentén cselekedne, amely a tagszervezeteinek sokszínűsége miatt elképzelhetetlen is lenne, és különösen felháborítónak tartjuk ezt a vádat KIFOR részéről, mely nyíltan köthető az elmúlt években nemzetpolitikai téren már „bizonyított” RMDSZ-hez. Ez úton kérjük az említett ifjúsági szervezetet, hogy ne saját példájából kiindulva minősítsen más civil alakulatokat, hiszen – bármennyire is ellentétes ez a közéletről kialakított elképzelésükkel – Erdélyben életképesnek bizonyulnak azok az ifjúsági szervezetek is, melyek nem feltételek nélkül szolgálják ki a román államhatalom egyik alapját képező RMDSZ-t!
 
Végezetül – az áhított pozitív kommunikáció fényében – üdvözöljük a KMDSZ önálló véleményét az esettel kapcsolatban, de felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a következetesség a civil szférában is erény és megbecsülendő tulajdonság.
 
A Magyar Ifjúsági Tanács sajnálatosnak tartja a kialakult helyzetet, ám határozott véleményünk, hogy erdélyi fiatal közösségünk csak úgy képes hosszútávon eredményes munkát kifejteni, ha az említett szervezeteknek sikerül leküzdeniük az évek alatt kialakult politikai tartó-eltartott viszonyokat. Csak így kezelhetjük őket a továbbiakban együttműködésre érdemes partnerekként.
 
Ehhez a fölöttébb nehéznek bizonyuló munkához kívánunk sok erőt és kitartást!
 
A Magyar Ifjúsági Tanács elnöksége
2012. március 16., Kolozsvár   
 
 
Alább olvasható a cenzúrázott ifjúsági beszéd:
 
HISZÜNK A MÁRCIUSI IFJAKBAN!
Ünnepi beszéd – 2012. március 15.
 
 
Március 15. szelleme újra feltámadt és továbbra is élni akar! Ezt bizonyítják az itt egybegyűlt fiatalok és az ifjúsági szervezetek képviselői is, kiknek nevében köszöntöm Kolozsvár ünneplő magyarságát!
 
*
 
1848. március 15-én a magyar ifjúság döntött: változtatni kell.
 
1956. október 23-án a magyar ifjúság ismét elhatározta: változtatni kell.
 
2012. márciusának idusán a magyar ifjúság – úgy tűnhet – várja sorsa beteljesedését, hallgat és tűr. Ezt a meg nem fogható, le nem írható diktatórikus csöndet kell tehát megtörnünk, hiszen ahogy 164 évvel ezelőtt, úgy most is változtatni kell!
 
Hazudik aki azt állítja, nincs miért szavunkat fölemelni! Hazudik aki azt mondja, hogy jelenkori erdélyi magyarságunk szabadság iránti vágya mindössze a múltba révedés nosztalgikus romantikája, hiszen tudjuk, látjuk és tapasztaljuk, szükségünk van egy új március 15-re! Tudjuk, látjuk és tapasztaljuk, hogy időnk véges, hogy nemzeti közösségünk számbeli fogyása egyre drasztikusabb méreteket ölt, így követeljük a fiatalság jogán, hogy hallgasson meg minket a világ, szavunkat hallják meg legitim vagy önjelölt vezetőink, hiszen a tét immár a mi jövendőnk!
 
*
 
Erdély magyar ajkú fiataljainak nevében mondom: elegünk van a 23 éve tartó komédiából! Követeljük jövőképünk elrablóinak felelősségre vonását és a közélet mihamarabbi megtisztítását a kommunizmus minden maradványától. Elegünk van a diktatúrában szocializálódott és kitanult politikusaink korrupt magatartásából, a kommunista utódpártok uralmából: rendet és tisztességes érdekképviseletet akarunk a közélet minden területén! Mindannyiunk közös érdeke felismerni jelenlegi helyzetünk súlyosságát, és kötelességünk felemelni szavunkat a visszásságok ellen! Választanunk kell a célratörő, világos beszéd és a füleknek oly' kedves, ám semmitmondó kampányszövegek között! Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a XXI. században, az Európai Unió tagjaiként, alapvető, emberi jogainkért kell küzdenünk!
 
*
 
Fiatalok tömegei kiáltanak – ahogy tették ezt '48 tavaszán is – rend és igazság után. Az ő kívánságukat tisztem tolmácsolni.
  1. Kívánjuk és követeljük az önálló erdélyi, állami magyar egyetemet! Hisszük, hogy itthon maradásunk egyik alapvető feltétele a minőségi anyanyelvű felsőoktatás. Magyar szakemberek nélkül Erdély felvirágoztatását lehetetlennek látjuk, ezért felszólítjuk vezetőinket, hogy ne kampányeszközként kezeljék ezen ügyünket!
  2. Kívánjuk a magyar nyelvhasználat maximális biztosítását minden hivatalban és közintézményben! Leendő vagy már aktív adófizetőkként egyenjogú állampolgárok akarunk lenni saját szülőföldünkön. Csak egy ostoba és elnyomó hatalom nem ismeri fel a tényt, hogy a többnyelvűség nem hátrány, de kiváltság és európai érték!
  3. Kívánjuk a teljes körű önrendelkezést, hogy végre kezünkbe vehessük saját sorsunk alakítását! Hisszük, hogy ennek kivívása mindannyiunk közös ügye, de nem tűrjük sorainkban azokat, kik csak gátolják nemzeti felemelkedésünket.
  4. Kívánjuk az önálló magyar intézmények megteremtését, hogy gyermekeink otthon érezhessék magukat Erdélyben! A decentralizáció folytonos hangoztatása helyett, immár igazi tetteket várunk!
  5. Kívánjuk választott elöljáróink felelősségteljes magatartását, mert jövőnk alakítása olyan feladat mely magában hordozza a történelmi lehetőség súlyos terhét! Nincs időnk egy újabb rendszerváltásra: aki hitvány és nem közénk való, annak azonnal mennie kell közösségeink éléről!
  6. Kívánjuk történelmi egyházaink szerepvállalását a nemzetmentő munkában! Istenbe vetett hitünk nélkül gyöngék vagyunk és esendők, egyházaink nélkül pedig könnyen szétszórt nyájjá válhatunk!
  7. Kívánjuk, hogy választott elöljáróink kezeljék ifjúsági szervezeteinket partnerként, de nem feltétlen kiszolgálókként! Mindenkinek be kell látnia, hogy a civil szervezetek nélkül, a szerteágazó nemzeti építkezés leküzdhetetlen feladattá válik.
  8. Kívánjuk Magyarország mihamarabbi újjáépítését, hiszen csak egy erős anyaországgal a hátunk mögött tudjuk céljainkat megvalósítani! Üdvözöljük a magyar állampolgárság visszaszerzésének megkönnyített lehetőségét, hiszen olyan kincsünket kaphatjuk vissza, melytől jogtalanul fosztottak meg minket!
*
 
Tiltakozunk a káros liberális eszmék létjogosultsága ellen Erdély földjén, hiszen alapvető nemzeti értékeink gyöngítése egy és ugyanaz közösségeink gyöngítésével!
 
Tiltakozunk minden olyan intézkedés ellen, mely természeti környezetünket veszélyezteti, és határozottan elutasítunk minden olyan hatalmat, mely több százezer tonna mérget kíván örökségül hagyni ránk!
 
Tiltakozunk a civil-ifjúsági életet is érintő támogatáspolitika pártszimpátiák mentén szerveződő kialakítása ellen, hiszen valljuk, hogy szervezeteinkben tevékenykedő fiataljaink nem politikai érdekek mentén, hanem meggyőződésből végzik feladatukat!
 
Tiltakozunk az erdélyi magyar sajtó politikai irányítása ellen, mert tudjuk, hogy a független tájékoztatás a demokratikus államrend egyik alappillére!
 
Tiltakozunk minden olyan intézkedés ellen, mely nem kiemelt helyen kezeli az erdélyi magyar fiatalság jövőjét!
 
Tiltakozunk a román államhatalom minden olyan megnyilvánulása ellen, mellyel hátrányosan megkülönbözteti erdélyi magyar közösségünket!
 
Tiltakozunk erdélyi műemlékeink és nemzeti kegyhelyeink meggyalázása ellen, és nem tűrünk el egyetlen oda nem illő feliratot sem, egyetlen nemzeti szimbólumunkon sem!
 
Tiltakozunk azon személyek aktív közéleti szerepvállalása ellen, akik miatt barátaink és ismerőseink ezrei vándoroltak el Erdélyből a könnyebb megélhetés és szebb élet reményében!
 
*
 
Elérkezettnek látjuk a pillanatot, hogy erdélyi ifjúságunk maga döntsön saját sorsa felett! Célunk egy szakmailag felkészült, az élet számos területén helytálló erdélyi fiatalság megteremtése, mely biztos kézzel és hideg fejjel tudja majd érdekeinket védeni úgy Bukarestben, mint Budapesten.
 
Hiszünk abban, hogy közösen hegyeket tudunk megmozdítani, és hisszük, hogy képesek leszünk, a márciusi ifjakhoz hasonlóan, változtatni jelenlegi helyzetünkön! Hiszünk magunkban és Erdély fölemelkedésében! Hiszünk az élhetőbb jövőben, erőnkben és tudásunkban!
 
Hiszünk a márciusi ifjakban!
 
Köszönöm a figyelmet!
 
2012. március 15., Kolozsvár
 
Bozsó Imre Lehel
Magyar Ifjúsági Tanács (MIT)
 
Lovassy Cseh Tamás
Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
 
Batizán Attila
Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE)
 
Tőkés Lehel
Országos Dávid Ferenci Ifjúsági Egylet (ODFIE)
 
Talpas Botond
Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)