Válasz Nemes Elődnek

Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete cáfolja azt a hírnek nem nevezhető kijelentést, mely szerint „Kettészakadt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) sepsiszentgyörgyi szervezete”. 

A Pál Utcai Fiúk Egyesület említését ironikusnak vélik, mivel tagjai között a helyi szervezetnek csupán egyetlen egykori tagja, maga Nemes Előd szerepel. Ha mindenképp erőltetni akarnánk a kijelentést, az így hangozhatna: „Kettészakadt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) sepsiszentgyörgyi szervezete: a teljes EMI-tagságra és Nemes Elődre”. Komikus hatást kelt, hogy Előd a történtek után is ilyen sokra értékeli magát – vélik. Bár egyáltalán nem lebecsülendő egykori befektetett munkája, azonban ez nem ellensúlyozza az utóbbi időben az együtt felépített alapoknak a leépítésére való törekvéseit.

Kijelentéseik mögött, mint azt korábbi közleményünkben is hangsúlyozták, nem áll semmilyen politikai érdek, az EMI független bármely politikai párttól vagy csoportosulástól, tevékenysége keretén belül is ezt az elvet a nemzeti értékrend megőrzése mellett szem előtt tartja, így erről a témakörről nem kívánnak vitát nyitni erkölcsi-politikai témákban hiteltelen emberekkel. Egyszerűen tiszta vizet szeretnének önteni a pohárba, kijelentve: Nemes Előd már nem az Erdélyi Magyar Ifjak tiszteletbeli tagja.
 
Az említett „gyanús pénzügyleteket” szintén cáfolják, hiszen pályázati pénzeiket a megadott tételekre költötték el, ez igaz a szóban forgó kiadvány esetében is. Az utólagos botránykeltést kizárólag Nemes magánakciójaként értékelik, melynek során kihasználva kapcsolatrendszerét és pozícióját, feltehetőleg a helyi szervezet nevében tett hamis kijelentésekkel manipulálta a bizottság tagjait. Az EMI elnöksége szerint Elődnek inkább a saját háza táján kellene rendet tenni, nem az önkéntes munkájukat, idejüket áldozó fiatalok, egyetemisták és diákok támadásával foglalatoskodni.
 
 
Az Erdélyi Magyar Ifjak országos elnöksége
 
Jelen válasz a Sláger Rádió Botrányos szakítás az EMI és Nemes Előd között hírére reagálva íródott.
 
Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)