Ifjúsági szervezetek kiáltványa, a Székely Szabadság Napján!

Áldás, békesség a székely népnek!

Ma délután, a Székely Szabadság napján, itt Marosvásárhelyen az egykori Székelyvásárhelyen, több nemzetben gondolkodó ifjúsági szervezet vezetői gyűltek össze, hogy elkezdjenek egy olyan beszélgetést amely félreteszi azt ami szétválaszt bennünket, ami különbség köztünk és kereste ami közös munka, cél lehet. Felmértük azt, hogy vannak azok a fontos, minden mást felülíró kérdések, melyeket csak közösen közös erővel oldhatunk meg, hogy meg kell legyen az a nemzeti minimum, melyből egyikünk sem enged.

A nemzeti megmaradásunkért és fejlődésünkért végzett munkának legfőbb eszköze az önrendelkezés. Viszont ezt az eszközt használnia is kell majd valakinek épp ezért nélkülözhetetlen, hogy nagyobb figyelmet kapjon az ifjúságunk, hangsúlyosabban figyeljünk fejlődésére és vigyázzunk örökségére.

A román tanügyi rendszeren belül iskoláinkban nem lehet átadni rendesen műveltségünket és a diákok nem kapják meg azt a nemzeti útravalót mely az itthon maradáshoz szükséges. Mintha csak exportra termelnék a magyar iskolák és egyetemek fiataljainkat.

A koherens gazdasági terv hiánya, az államilag leszegényített székelyföldi megyék még inkább serkentik ifjaink kivándorlását. Akik munka vagy épp rendes fizetség hiányában egyre inkább nyugat fele néznek és így itthon csak fogyatkozunk.

Az autonómia eszközével még nem felvértezve is kell keresnünk a megoldást ezekre a problémákra mivel, körmünkre égett a gyertya és az elmúlt huszonhat év is sikeresen bepótolta a Ceauşescu által elmulasztottakat.

A régi rezsim viszont vissza-vissza kacsint napjainkban. Sorban viszik el a magyar embereket, mondvacsinált vagy alaptalan vádakkal. Folyamatosan zaklatják művészeinket, kulturális rendezvényeinket, könyveket foglalnak le és próbálnak indexre helyezni, mindezt abból célból, hogy megfélemlítsék közösségünket, hogy elhallgattassanak.

Épp ezért felszólítjuk minden honfitársunkat, legyen az politikus, civil aktivista vagy polgár, hogy ne feledkezzen meg Beke Istvánról és Szőcs Zoltánról és ne tűrje szó és segítség nyújtás nélkül a meghurcolásukat.

Tegyük félre apró és önző érdekeinket és közös erővel próbáljunk meg jövőnkért dolgozni. E munkához szűkségünk van az autonómiára mint eszközre, ezt bizonyítja a román állam nap mint nap éreztetett elnyomása is.

Mondjunk nemet a román állam, a múlt rendszert idéző megfélemlítési politikájára. Lépjünk ki az üres autonómia szólamok mögül és ne csak négyévente jusson eszünkbe, hogy jövőnkért tennünk is kell, hanem nap mint nap építsük azt.

 

Adja az Isten, hogy valóban jöjjön el a Székely Szabadság Napja!


Marosvásárhely, 2016. március 16. 

 

Oldal tetejére
„Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak!” (Kós Károly)